Béky Zoltán: Az érkező ősz szonettje
A gőg után, mosolyt se dobj a rögre,
Elmúlnak im az ónarcú ködökbe
A mályvaszínű nyári reggelek,
A sereget, ami a napba lázadt,
Már könny veri és hódoló alázat
S úgy futnak el, mint megriadt folyók,
A kertbe lép a sáppadt úri Ősz
És fél a föld, az elnémult gyerek,
Hogy a fakó világra rengenek
Az Ősz rideg, halálos orgonái.