Béky Zoltán: Királyok serlegével
- Bús ötvösét nem őrzi már a márvány -
S a mélybe múló századok homályán
Sok porba hullt király emelte fel,
És drágakő játékra volt, de céda
Ölükre hullt a vágy, ha néha, néha
Dalolt a vér, a vén kehely bora.
S emelem én, a koldus ivadék
- Hogy álmait az Isten ujja érje -
Arany alján a vérem énekel
És úgy köszöntöm könnyes életére.