Ormos Iván: A villám
Ormos Iván: A villám
A szoba ablaka tárva-nyitva a nyári éjszakában.
Egyszerű faágyban alszom, az ágy felett Máriakép hervadt virágokkal,
amiket anyám kötözött oda.
Egyszerű faágyban alszom, az ágy felett Máriakép hervadt virágokkal,
amiket anyám kötözött oda.
A dús levegő beömlik az ablakon
édes illattal telítve tüdőmet és a régi bútorokat.
édes illattal telítve tüdőmet és a régi bútorokat.
Az égen lassu, komor felhők ölelkeznek. Én mélyen alszom,
mint a meséket hallgató gyermek.
Szivverésemben halkan összesimulnak a fűszálak, a meleg szellő
átomlik felettük. Szemeim behunyva. Mosolyom olyan, mint a nyugodt pillanat.
mint a meséket hallgató gyermek.
Szivverésemben halkan összesimulnak a fűszálak, a meleg szellő
átomlik felettük. Szemeim behunyva. Mosolyom olyan, mint a nyugodt pillanat.
Lelkem mélyén örökkévaló ünnepet tartok a mindenséggel.
Felettem, a haragos felhőkből megszületik egy villám
s az ablakon át, szelid villanással megvilágitja arcomat.
s az ablakon át, szelid villanással megvilágitja arcomat.
