Ormos Iván: Leáldozó nap
végtelen, isteni jóság csurog leheletedből
a magábaszálló Univerzum fölé enyhe olajágként odaálmodott karjaimra.
aztán, szent, nagy békesség borul az árva hegyekre
aztán, föld, ember, csillag néma csöndben ragyognak,
mély, ragyogó csöndbe némulnak.