Szenes Erzsi: Mint selyemgombolyag…
Azt hittem, hogy majd a szivedre csavarsz,
De te kiváncsi lélekkel kibontottál és széjjel teregettél,
Nem is vetted észre, hogy magadtól milyen messze gombolyítasz el,
És most kibontva, kiteregetve, minden jött-ment idegenre reáfonom magam,
Tudod-e, hogy ujjaid közé soha többé vissza nem futhatok?!