Imecs Béla: Felleg suhan az éjszakában
Úgy érzem, én volnék a felleg,
Mely ég és föld között osonva,
Nem áll meg és nem tétováz,
Az ég nem és a föld se vonzza.
Az égi boldogság nem érint,
A föld piszokja messze van ma,
Óh hagyjatok meg szent utamba,
Felleg suhan az éjszakában.