Imecs Béla: Hogy viseljem?
Csitulhat is, de nem tud összetörni,
A lélekarc ha virul, vagy ha fonnyad.
De ráncot vet rá a nagy céltalanság,
Melyben járunk, csapongunk, esve-szállva.
De életet, talajt adnak csiráknak,
A céljuk egy. - Betöltitek göröngyök!
De tudnám, jobbak jönnek majd utánunk,
Ujjongnék (bár tört élet): Erre vártam!
Ha életünk nagy vagy parányi kinja
Javitna rajtunk, s mondanám: ha elmék,
De hogy viseljem így az életet,
Eredmény nélkül, épen avagy törten?