Jakab Géza: Őr a hargitán
A hallgató völgyekben, ott alant,
Már rég lement a nap.
Ott azt az egyet, hogy egyre áll,
Figyel és egyre vár.
Alatta a föld egyre dobban, -
Mindegy, harang szól, puska robban -
Kiáltson?… intsen?… Miért? - igézet áll
Fölötte némán, mint alant a táj
Kisálmú népek túrják a földet,
Melyet megölnek,
Azt ott… sohasem. Észre minek vennék?…
Áll a tetőn, s nézi a naplementét.