Jakab Géza: Valamire emlékezem
Habos-zöld, selymes foglalatban:
Együtt ültünk a pázsiton,
Nyár-délután, hat óra volt…
S az ég, egy nagy harangvirág,
A hegyekkel összehajolt,
Emlékezem, hat óra volt.
Távoli nyárfák integettek,
Két játék-fáradt kisgyereknek
Könnyű dalú tücsök dalolt,
Jer, menjünk, - szóltam izgatottan,
S hogy meg sem mozdultál, legottan
Megfogtam kis gyerekkezed:
S két buksi fej összehajolt,
Harangvirágkék ég alatt
(- Nyár-délután, hat óra volt, -)
Harangvirágkék ég alatt
Remegve zengtek karcsú nyárfák
S lábainknál tücsök dalolt,
összehajolva csókolóztunk,
míg gyermekségünk szép dalát
Valahogy ők, akkor lejátszták…
S zengtek, zengtek a karcsú nyárfák.