Somlyó Zoltán: Őszi síp
Somlyó Zoltán: Őszi síp
Megfujták már az őszi sípot.
Fülem mögött már elsivított
Az őszi szél, a bús szirén.
Fülem mögött már elsivított
Az őszi szél, a bús szirén.
Vad táltos fogva hintajába,
virágot hint a nők hajába
és panaszt hordoz a szivén.
virágot hint a nők hajába
és panaszt hordoz a szivén.
Búsan suhogtat ostorával
s pirosra forrt szagos borával
mindenkit hetykén megkinál:
s pirosra forrt szagos borával
mindenkit hetykén megkinál:
Igyál barátom még ez őszön!
mert egyik ősz megy, másik ősz jön -
de te, ha mész, elmész! Igyál!
mert egyik ősz megy, másik ősz jön -
de te, ha mész, elmész! Igyál!
S amerre száll, titkos jelekkel
és rőtszín szőllőlevelekkel
hullatja teli az utat,
és rőtszín szőllőlevelekkel
hullatja teli az utat,
a sípja szól, virágja éget,
nyomába felsikolt az élet
s a temetők felé mutat…
nyomába felsikolt az élet
s a temetők felé mutat…
