Gellért Oszkár: Szálló kar után
Gellért Oszkár: Szálló kar után
Pihés madárral álmodtam az éjjel.
Kezdő, dalos fióka, ügyetlen,
Pihegve bujt meg a tenyeremben.
Aztán, egyszerre, sitty, kirepült.
Kezdő, dalos fióka, ügyetlen,
Pihegve bujt meg a tenyeremben.
Aztán, egyszerre, sitty, kirepült.
Ez éppen egy almafa alatt történt.
S én már kúsztam is föl az almafa törzsén,
Föl, följebb egyre - kincsem, ha elérlek! -
Mikor ágai közt tenyerembe simult
Egy alma, zöldrózsaszin, féligérett.
S én már kúsztam is föl az almafa törzsén,
Föl, följebb egyre - kincsem, ha elérlek! -
Mikor ágai közt tenyerembe simult
Egy alma, zöldrózsaszin, féligérett.
Óh fanyar iz! ha fogam belevájnám…
De jött a szél és összehajoltak
Fölöttem az ágak s drága gyümölcsöm
Kikapta kezemből… s most új szelek szárnyán -
Utána! És akkor: leszakadt a kar.
Levált testemről. Ragadta vihar.
Már arra szállt a fellegek közt
Elhagyva a földet, el a napot,
Szállt, szállt a kar, kincsét keresve,
Szállt, szállt a kar, és este lett, este,
S egy égő csillag után kapott!
De jött a szél és összehajoltak
Fölöttem az ágak s drága gyümölcsöm
Kikapta kezemből… s most új szelek szárnyán -
Utána! És akkor: leszakadt a kar.
Levált testemről. Ragadta vihar.
Már arra szállt a fellegek közt
Elhagyva a földet, el a napot,
Szállt, szállt a kar, kincsét keresve,
Szállt, szállt a kar, és este lett, este,
S egy égő csillag után kapott!
Óh, ha leszakitná… S álmomban akkor
Tenyeremen egy láva-özönnel
Azt álmodtam, hogy ébredek:
Tenyeremen egy láva-özönnel
Azt álmodtam, hogy ébredek:
S kis lány, te voltál, ki eltakartad
Tündöklő szemed a tenyeremmel.
A te könnyed hullott rá s égetett.
Tündöklő szemed a tenyeremmel.
A te könnyed hullott rá s égetett.
