Boross Elemér: Agnoszkálás
Boross Elemér: Agnoszkálás
Kapunk előtt elébem állott,
gáncsot vetett és felkapott -
vállam kezében pépre mállott,
hátam nyergére térdepelt,
s házak, tornyok fölött cepelt.
gáncsot vetett és felkapott -
vállam kezében pépre mállott,
hátam nyergére térdepelt,
s házak, tornyok fölött cepelt.
A réten, ott megállt a nyiszlett,
vakkanva szólt: na nézd ez itt!
röffent is, mert a kép nem izlett,
harangszivem vert, félrevert…
…a domb alatt halott hevert!
vakkanva szólt: na nézd ez itt!
röffent is, mert a kép nem izlett,
harangszivem vert, félrevert…
…a domb alatt halott hevert!
Még füstölgött egy csók a száján,
még fény csuszkált a jégszemén,
de már csont bújt ki bőr-ruháján,
nyúlt teste a loccs földbe vájt -
nem is feküdt, csak fekve állt.
még fény csuszkált a jégszemén,
de már csont bújt ki bőr-ruháján,
nyúlt teste a loccs földbe vájt -
nem is feküdt, csak fekve állt.
Bimbó szememnek szirma nyílt most,
nedvét, a könnyet csapva ki,
a holtra bukva bőgök: gyilkos!
kezemben még a friss husáng:
halott! halott az ifjuság!
nedvét, a könnyet csapva ki,
a holtra bukva bőgök: gyilkos!
kezemben még a friss husáng:
halott! halott az ifjuság!
