Gellért Oszkár: Johanán-fej
Gellért Oszkár: Johanán-fej
Fekszel hanyatt, fejed hátraszegve, pipacsos mezőn.
Fekszel, kidüllesztett mellecskével
S fölhuzott térdekkel, védekezőn.
Óh kies lejtők, mik áldott völgybe visztek!
A fűben horgolótűid
S egy vörös nagy pamutgombolyag.
Fekszel. Ne félj kismacskám, hiszen csak játszunk.
S a vágy még bátortalan imbolyog.
Fekszel, kidüllesztett mellecskével
S fölhuzott térdekkel, védekezőn.
Óh kies lejtők, mik áldott völgybe visztek!
A fűben horgolótűid
S egy vörös nagy pamutgombolyag.
Fekszel. Ne félj kismacskám, hiszen csak játszunk.
S a vágy még bátortalan imbolyog.
Csak játszunk. Nézd: a horgolótűdet -
Pici gyilkos szerszám - szivemnek emelintem.
Sebet alig ütne, de elzárná a vér szabad utját.
S te nem vennél észre semmit; belül történne minden.
Pici gyilkos szerszám - szivemnek emelintem.
Sebet alig ütne, de elzárná a vér szabad utját.
S te nem vennél észre semmit; belül történne minden.
Ne félj, hiszen játszunk csak. Most a gombolyaggal.
Kebledre ha teszem, lám, megáll: lapdán a lapda.
Így. S most sóhajts egyet s add vissza a sóhajt,
S gurulni kezd. Hová? öledbe vagy nyakadba?
Kebledre ha teszem, lám, megáll: lapdán a lapda.
Így. S most sóhajts egyet s add vissza a sóhajt,
S gurulni kezd. Hová? öledbe vagy nyakadba?
Csak játszunk kismacskám. Vigyázva, lassan
Most engedd, hogy térdedre állíthassam.
S mig mozdul a térd s kinyúlik a láb,
Már gurul ujra. Hová: öledbe vagy bokádhoz?
Most engedd, hogy térdedre állíthassam.
S mig mozdul a térd s kinyúlik a láb,
Már gurul ujra. Hová: öledbe vagy bokádhoz?
Óh valóság, ártatlan, óh képzelet, átkos!
Óh vágy: pamutgombolyag, lapda, halott fej,
Johanán-fej! az életbe visszameredve…
Ami hol a kebleden nyugszik, hol a térdeden -
Óh kies lejtők! -
És legördül végre a völgybe, öledbe.
Óh vágy: pamutgombolyag, lapda, halott fej,
Johanán-fej! az életbe visszameredve…
Ami hol a kebleden nyugszik, hol a térdeden -
Óh kies lejtők! -
És legördül végre a völgybe, öledbe.
