Kovács Mária: Egy ölelésből
és leplet bont remegve az áhitozás
mig vért szí a vér fölserkedt szájról
és kacagó új fürtöket érlel a mámor.
jeltelen hantokat látok mikre még füzek se hajolnak
temetőket, holtakkal, akik beszakadt mellükre vették
a föld hideg göröngyét.