Tersánszky J. Jenő: Babits Mihálynak
Tersánszky J. Jenő: Babits Mihálynak
Aranykor nagy fia, kinek csak a szépre
Nyíltak szemei s sohasem cserélted
El nemes lantodat olcsó szirinxxel
Az idők fordultán, sokakhoz hasonlón…
Szörnyen keserü s tele megvetéssel
Nézhetsz magad körül e ronda mában.
Nyíltak szemei s sohasem cserélted
El nemes lantodat olcsó szirinxxel
Az idők fordultán, sokakhoz hasonlón…
Szörnyen keserü s tele megvetéssel
Nézhetsz magad körül e ronda mában.
Tán élni hagyott, sőt megbámúl a barbár
Csürhe, mely most szentélyidbe telepszik,
Nem sok örömed, hitvány kegyében.
Hisz nem hiheted, hogy ének az éneked
Együgyü fülének!… S nevetnivaló
Igyekezetén, hogy durva lelke megértsen,
Az erdők majma juthat eszedbe,
mely finom szódra egyengeti száját.
Csürhe, mely most szentélyidbe telepszik,
Nem sok örömed, hitvány kegyében.
Hisz nem hiheted, hogy ének az éneked
Együgyü fülének!… S nevetnivaló
Igyekezetén, hogy durva lelke megértsen,
Az erdők majma juthat eszedbe,
mely finom szódra egyengeti száját.
Sejted, hogy titkon holmi haszontalan
Vajákost, avagy holmi álmatag
Szibaritát lát állati lelke Benned,
S e bárgyu hordának babérja is
Úgylehet megaláz a szivedben.
Vajákost, avagy holmi álmatag
Szibaritát lát állati lelke Benned,
S e bárgyu hordának babérja is
Úgylehet megaláz a szivedben.
Ó bárha kicsinyke vigaszod lenne Mester!
Hogy lézengünk még e romok között
Kevesen, kiknek utált álca csupán,
Megriadt lelkén, e ma dib-dáb rongya
S szemünk sugarából szeretet s csodálat
Fon régi koszorut nemes homlokodra.
Hogy lézengünk még e romok között
Kevesen, kiknek utált álca csupán,
Megriadt lelkén, e ma dib-dáb rongya
S szemünk sugarából szeretet s csodálat
Fon régi koszorut nemes homlokodra.
