– A világ felett – szólott – négy Isten uralkodik. Ezek természetesen megmérhetetlen nagy csókák, akiknek a feje búbja a napot érinti, kiterjesztett szárnyuk egyik égaljtól a másikig ér, amint egymás nyomában szállnak és a farkuk a földet súrolja… Három közülök jó Isten, egy pedig gonosz… Az első, a Zöld-isten. Ennek a szeme mosolygó és a tollai zöldek. Mikor ő röpül végig a világon, a szárnyai nyomán a szellő olyan, mint a cirógatás. A fák levelei az ő friss pelyheiből lesznek, amiket elhullat. Ő az ifjúság és a szerelem kedves istene. Ő segíti a csókákat párjuk megválasztásában és ő adja szívükbe az édes gerjedelmeket… A második Isten a Sárga-isten. Mikor elérkezik, a szeme izzik és a lehelete egyre forróbb, úgyhogy ellankasztja a dévajságot és tartós szenvedélyt ad helyébe. Ő a csókacsaládok istene. Ő ad egészséges tojásokat a csóka házastársaknak és belőlük erős fiakat. Szintén ő segíti őket abban, hogy felcseperedjenek. Ő érlel meg mindent, miként a szándékból válik a tett… A harmadik Isten a Tarka-isten. Jövetelekor hupipiros és sárga és kék leveleket hullat az erdő lombja közé és így tékozol minden másban, mert ő a legbőkezűbb isten. Mikor felettünk van, nincs olyan élhetetlen szerzete a világnak, aki torkig ne lakhatná magát gyümölcsből. Ám a távozása felé a Tarka-isten szárnyai már hűvös és nedves szeleket kavarnak és a tekintete sokszor borús. Azért még ez elviselhető… Hanem aki utána röpül, a negyedik Isten, a Fehér-isten, az vén, mogorva, kegyetlen és gyilkos isten. Olyan öreg, hogy csupa fehér minden tolla. És mikor hullani kezd, oly sűrűn hullik, hogy mindent belep és oly kemény kéreg támad a vizeken és a föld felszínén, hogy egy kortyot és egy fia kukacot nem lehet alóla kicsípni. A finom dögpecsenye is olyanná gémberedik, mint a csont, hogy beletörik a csókacsőr. A Fehér-isten gyűlöli a csókákat, gyűlöl mindenkit és akkor bizony keserves napokat él minden teremtett lélek. Szárnycsapásaival viharokat indít, amiktől, ha éhes, vagy nem elég erős csóka valaki, megdermed a fészkén is. Pedig hát a mindennapi betevő falatért épp akkor kockáztatni kell bizony minden csókának az életét, nemcsak az országutakon, de be kell merészkedniök néha az emberek vészes városaiba is…
Ezeken felül természetesen gyakorlati oktatásokat is kaptunk tőle a jó erkölcsökről, az önzetlenségről, felebaráti szeretetről s általában az összes erényekről.