Babits Mihály: Ekloga
Babits Mihály: Ekloga
Titiruszom, ki heversz terebélyes
bikkfa alatt,
nádsípodból eresztve szeszélyes
vers-fonalat
kötni, ezerszinű pántlika-módra,
vagy a futár
szél sarkára, vagy égi pilóta
gépe után
hogy maradozva röpüljön a géppel
messzi gigász
város iránt, lobogó diszként, mely
visszacikáz,
mint utasok bús vágya honukbeli
dombok drága
keble felé, ha röpülnek a bábeli
kőskatulyákba
kényszer-hajtva, de lelkük szépen
visszasuhan
ellenmondó röpte szelében: –
én okosan
lelkem küldöm el inkább és magam
bikkfa alatt,
nádsípodból eresztve szeszélyes
vers-fonalat
kötni, ezerszinű pántlika-módra,
vagy a futár
szél sarkára, vagy égi pilóta
gépe után
hogy maradozva röpüljön a géppel
messzi gigász
város iránt, lobogó diszként, mely
visszacikáz,
mint utasok bús vágya honukbeli
dombok drága
keble felé, ha röpülnek a bábeli
kőskatulyákba
kényszer-hajtva, de lelkük szépen
visszasuhan
ellenmondó röpte szelében: –
én okosan
lelkem küldöm el inkább és magam
itt maradok:
lelkem a messzi kövek vadonán vadan
elcsavarog,
táncol a táncokkal, lesi kártya
sors-ütemét,
naptalan utca redőibe mártja
macska-szemét, –
míg magam elnyujtózva nyugodtan
itt heverek,
homlokom árnyalják látatlan
bikk-levelek
s hó-szin nyájra vigyázva sugáros
napban uszom,
ugy dalolok, fura dalt furulyádhoz,
Titiruszom!
lelkem a messzi kövek vadonán vadan
elcsavarog,
táncol a táncokkal, lesi kártya
sors-ütemét,
naptalan utca redőibe mártja
macska-szemét, –
míg magam elnyujtózva nyugodtan
itt heverek,
homlokom árnyalják látatlan
bikk-levelek
s hó-szin nyájra vigyázva sugáros
napban uszom,
ugy dalolok, fura dalt furulyádhoz,
Titiruszom!
