Imecs Béla: Inferno immortale
Imecs Béla: Inferno immortale
Sötét, rejtelmes alvilágon
Menni, örökre menni vágyom.
Menni, örökre menni vágyom.
Vonzanak végtelen homályok,
Titkok, jajok. Feléjük szállok.
Titkok, jajok. Feléjük szállok.
Elhagytam könnyű kacagásom,
Szavam a föld mélyébe ásom.
Szavam a föld mélyébe ásom.
Az ifjuság dalát feledtem,
Sóhajaim szállnak felettem.
Sóhajaim szállnak felettem.
Nincs mulatság, életművészet,
Vágyam borus s egyre merészebb.
Vágyam borus s egyre merészebb.
És egyre távolabbra mennék,
Hogy minden felett tartsak szemlét.
Hogy minden felett tartsak szemlét.
Vágyam mindenen átszivárog,
Minden lélek elébe állok,
Minden lélek elébe állok,
Amíg a titkok mind kinyilnak,
S tudója leszek minden kinnak.
S tudója leszek minden kinnak.
Uszom félelmes végtelenben,
Kis embernek ki ment meg engem?
Kis embernek ki ment meg engem?
