Sárközi György: Mint zuhanó meteor…
Sárközi György: Mint zuhanó meteor…
Fényesre fenten az égi sarló sötét füvekbe harap,
Szanaszét csillagok botladoznak, fölrettent fürjmadarak.
Szanaszét csillagok botladoznak, fölrettent fürjmadarak.
Csillagok az égen… hontalan csillag, botladozom idelenn…
Kardok kergetnek, villogó szablyák, élesen és hidegen.
Kardok kergetnek, villogó szablyák, élesen és hidegen.
Ahova lépek, talpamat tarló döfködi kegyetlenül,
Szárnyatlan szállnék, de visszalök a felszél s borzadva elmenekül.
Szárnyatlan szállnék, de visszalök a felszél s borzadva elmenekül.
Magányosan és számüzötten, mint zuhanó meteor,
Tengek hideg világokon át s tudom, hogy valahol
Tengek hideg világokon át s tudom, hogy valahol
Elnyel a magyar síkok homokja, – fölöttem jeges kaszák
Zengnek s a tarlott rét fürtjei sírják eltemetett lelkem panaszát.
Zengnek s a tarlott rét fürtjei sírják eltemetett lelkem panaszát.
