Lányi Sarolta: Fölébresztő álom
rúgtuk a port, hajrá! forgattak, emeltek,
bokámon boszorkánycsengők csilingeltek.
a súlyomat - volt-nincs - elnyelte az álom,
életen túl voltam s innen a halálon.
Hogy lehet, hogyan is innen hazamenni
hol újra leszek csak: törött játék, semmi?
s innen hazamenjek, hol a hangom halvány
porlepte, könnymarta, törött zeneszerszám?!
szétomlott a hajam, anyuskám, fésülj meg! -
- s már nem én mondtam ezt, de bennem - a gyermek.
Tánc, zeneszó: volt - nincs. - Megyek felébredni,
megyek a gyerekhez. S leszek újra senki.