8. jelenet.
8. jelenet.
(Előbbiek, Gányó, társa és a kisbíró.)
Kisbíró (nagy bottal és minden tekintéllyel): Jó estét.
Bürkés: Adj Isten!
Kisbíró: Hát Bürkés bátyó, ez a két ember itt azt mondja, hogy kend a víznek hagyta Góri Andrist és a csizmáját sem adja elő, amit nem vitt magával a vízbe.
Bürkés: Ha igaz volna, akkor sem tudhatnék róla, mert aludtam. Hát még így, hogy hazugság!
Kisbíró: Honnan tudja, hogy hazugság, ha aludt?
Bürkés: Itt a feleségem, megmondja.
Gányó (Lidire): Hiszen nem is kend, de ő volt itt. Ő rántotta be az ablakon a kezemből a csizmát.
Köcsögi: Igen! Úgy van.
Lidi: Hát hol van a csizma? Lenyeltem volna? Tessék keressék meg az egész házban.
Kisbíró: Hát keresni nem keressük, mert azóta százszor eldughatták. De itt a két tanú, ez elég rá, hogy itt van a csizma, ha nincs is Góri Andris. Ez a törvény.
Lidi: És ha holnap kisül, hogy ezek lidércet láttak, nem csizmát, mert a csizma ott van, ahol Góri Andris, akkor is törvény a törvény?
Kisbíró: Az akkor is az, mert mindig az. Legfeljebb baj nincs, ha megkerül a jószág. Hát annak segítsenek.
Gányó: Már amit a kezem fogott, az nem lidérc, de csizma volt bizony. És legalább az legyen a csikóm árába.
Köcsögi: Úgy látom én, hogy a csikója ára lesz a lidérc, ami után a szeme káprázik.
Gányó (a Kisbíróhoz): Hát nekem tegyen igazságot.
Kisbíró: Hát akkor nincs más hátra, mint hogy kend Bürkés bátyó a község kosztjára kerül. Gyerünk csak, induljunk előre.
Bürkés: Na, de már megengedjen, hiszen én hacsak álmomban nem láttam azt a csizmát.
Kisbíró: Itt nincs szavunk. Ott tisztázza majd magát, ahol helye van. Csak előre. (Taszigálja.)
Gányó: Hohó! Hát ez a menyecske? Hiszen ő vette be a csizmát.
Kisbíró: Asszonynépért helyt áll az ura, csak hagyja!
Lidi: Helyt ám! De ha nem tud semmit, mint az ártatlanok.
Kisbíró: No majd ott sül ki a községházán. Csak gyerünk!
Bürkés: Hát ha egészen megháborodtak kendek…
Kisbíró (tuszkolja): Gyerünk – gyerünk, előre! (El Gányóékkal együtt.)
