Nagy Zoltán: A cinegéhez
Nagy Zoltán: A cinegéhez
Miért mondod nekem, Cinege-madár
Titiri-tiri, tiu-tiuhó?
Ó mit feleljek? Szomorú kezem
Már elszokott a hegedűvonótól,
S idegenek nekem a fuvolák.
Titiri-tiri, tiu-tiuhó?
Ó mit feleljek? Szomorú kezem
Már elszokott a hegedűvonótól,
S idegenek nekem a fuvolák.
Ködben az erdő, gyérül a lomb már,
Fénylik esőtől a rőt falevél.
A nyírfák törzse nedvesen fehér
S a csendben itt-ott még valami koppan.
Fénylik esőtől a rőt falevél.
A nyírfák törzse nedvesen fehér
S a csendben itt-ott még valami koppan.
Tedd le tilinkód, Cinege-madár,
Míg elmegyek rozsdavert bokrod előtt.
Mondd a rigónak, ne szóljon utánam,
Forduljon félre a bükkfa bogán.
messzi mezőkről hozom a csöndet,
Elhullatom a lábam nyomán.
Siket az erdő, amerre járok,
Bámulva néz a mókus utánam,
Vonuló varjak fellege fent mint
Gyászlobogó leng a lábam nyomán.
Míg elmegyek rozsdavert bokrod előtt.
Mondd a rigónak, ne szóljon utánam,
Forduljon félre a bükkfa bogán.
messzi mezőkről hozom a csöndet,
Elhullatom a lábam nyomán.
Siket az erdő, amerre járok,
Bámulva néz a mókus utánam,
Vonuló varjak fellege fent mint
Gyászlobogó leng a lábam nyomán.
