Epilóg.
Epilóg.
Mégis, lelkem, szeressed hazámat!
Nem neked való az ür hidegje!
Itt a glóbus, a meleg szigetke
s lélekágya szent Európának.
Soha el nem hagyhatod hazámat,
utjaidat akármerre bolygod,
egy országot hordozol magaddal,
veled jön egy makacs íz, egy halk dal:
viszed, mint a kárhozott a poklot,
de halálig, mint ki bün között él,
várja hiven az Éden sugáros
türelme: ugy vár reád a város
és a kis ház, melyben megszülettél.
Nem neked való az ür hidegje!
Itt a glóbus, a meleg szigetke
s lélekágya szent Európának.
Soha el nem hagyhatod hazámat,
utjaidat akármerre bolygod,
egy országot hordozol magaddal,
veled jön egy makacs íz, egy halk dal:
viszed, mint a kárhozott a poklot,
de halálig, mint ki bün között él,
várja hiven az Éden sugáros
türelme: ugy vár reád a város
és a kis ház, melyben megszülettél.
