A mindentudó szélhámos
A mindentudó szélhámos
is gyakoribb a Jókai-regényekben, mint az életben. Csak jellemző erejére vall, amit pedig olyan nagyon szeretnének elvitatni tőle, hogy ez a mindentudás nem okvetlenül teszi szélhámossá a hőseit.
Berend Iván és Zárkány Napóleon a fő mindentudók. Tudósok, énekelnek, udvarolnak, kártyáznak, táncolnak, isznak, lőnek, vívnak és még amit akarunk. És azért mind a kettő legény a talpán, hiszen Napóleon öcsém egy mű-berúgás után hazaviteti magát és otthon nekiül, hogy leveleket írjon. (Ezt a trükköt Tímár Mihálytól tanulta.)
Gutay Lőrincről, ha akadémiai jelentésben írnám, azt mondhatnám, hogy középfajú szélhámos. Csak addig szélhámos, amíg megkapja szívének a hölgyét. Ellenben l'art pour l'art szélhámosok Vajdár Benjámin, Hátszeghy Lóránt, akik emellett még kétalakúságban szenvednek és az oláh hegyekben Diurbanu és Fatia Negra álnév alatt vendégszerepelnek. Aztán szeretetre méltó bohém szélhámos Krisztyán Tódor, aki még a lelkiismeretet is tudja játszani Tímár nyugodt polgári lopása ellen, majd, átmenetül az egészen gonosz emberekhez, ott van Straff úr, az Új földesúr zseniális leányszöktetője.
Közönséges gonosztevőre kár is szót vesztegetni, a végrendelethamisító Fertőy, a gyilkos Krénffy, az ördögi Mazrur stb. mind elveszik büntetésüket.
