Az alsóbb néposztályok
Az alsóbb néposztályok
lelke még nem nagyon fájhatott Jókai lelkének, hiszen ő a magyar nemesi középosztálynak a regényírója. Marx már félszázad éve ragyogott a szocialisták égboltozatán, de a Bismarck-féle szociális olajcseppekkel dolgozó, sőt még talán azokkal sem dolgozó Tisza Kálmán kártyakompániájába nem nagyon juthatott el a híre.
Jókai álmodozó politikus volt. Egyik-másik regénye a legszebb szociális utópia. De éppen az a naiv álmodozó nem láthatta az osztályok küzdelmét…
Mégis erénye, hogy meglátta Boltay asztalosmesterben, Tseresznyés uramban, a csizmadiában, a magyar művelt iparosnak az alakját. Mégis gyönyörű az a leírása, amit a két egyforma aranyparasztról nyújt, Nagy Jánosról az Élet komédiásaiban és Tóth Mátéról, aki még franciául is tud (És mégis mozog a föld). De íme az iparosokból is, a parasztokból is csak az arisztokratákat veszi észre. Ezek arisztokrata iparosok és aranyparasztok, self-made-man-ek, de bizony elég konzervatívok ahhoz, hogy a többi társaikról csak mint csőcselékről beszéljenek.
A zsidóság nem volt még abban az időben igazán társadalmi osztály. Egypár szimpatikus zsidón kívül (Salamon a Kőszívű ember fiaiban, Róth Eizel a Rab Rábiban) keveset ír Jókai a zsidókról. Az, hogy egyik legkeresztényibb hőse Kázmér, a Mi lengyelünkben, zsidó vallású, merőben véletlenség, mert a zsidót elfelejti benne. A magyar középosztályú zsidóra Jókainak, aki különben liberális és filoszemita volt, talán a vele született óvatosságánál és félénkségénél fogva is, nem volt mondanivalója.
Annál többet és szebben ír a cigányokról. Ahogy a Délvirágokban leírja az utolsó cigányországot, az mesterien szubjektív. Cigányai mind jók és hősien önfeláldozók. A kis párduckölykek, a kicsi cigánylányok a hősnek életét is sokszor megmozgatják. Cipre (Mire megvénülünk), Mirikló (Rákóczi fia), Szaffi (Cigánybáró), Lisandra (Kiskirályok) közel vannak a szívünkhöz.
A gazdatisztek Jókainál mind hűségesek. Kampós uram az Új földesúrban, Varga uram a Magyar nábobban (akiket Réthey zseniális alkotása hozott nemrégen elénkbe) ma már régiségek, de akkor többnyire igazak voltak, mert a gazdatiszt igazában csak hű cselédje volt az urának.
A hűséges szolgákat, Pétert a Lélekidomárban és Pált a Kőszívű ember fiaiban egyformán megtanultuk szeretni.
Nagyon szép meglátás volt a szabadelvű párt kártyaszobájából a Paczal János rendőr alakja a Gazdag szegényekben.
Hogy a betyárok romantikusak és szükség esetén nagylelkűek, az csak természetes. Sátán Laci a Névtelen várban, Gyöngyöm Miska az Új földesúrban, Boksa Gergely a Kőszívű ember fiaiban, azután a Lándory betyárja meg a Sárga rózsáé olyan alakok, akikről ma már nem tudunk mit mondani, hiszen nem ismerjük őket.
