Gellért Oszkár: Mindent megbocsássak?
Kőszirt?
Hogy mindent megbocsássak?
Hogy mikor öklömmel az asztalt csapkodom,
Te egy galamb-sóhajtást
Lebegtess ajkadon?
Tuskó?
Hogy mindent megbocsássak?
Hogy mikor üvöltve dől belőlem a dac,
Te puhán a kezedre
Ejtsed az álladat?
Bábú?
Hogy mindent megbocsássak?
Hogy mikor rőt csóvád vet a szemem feléd,
Te könnyek fátyolában
Ringassad a tiéd?
Isten?
Hogy mindent megbocsássak?
Hogy mikor túl vagyok egy meddő viharon,
Te azt búgd, hogy meghalhatsz
Értem, ha akarom?