Ignotus: Cavour, a diktátor
Ignotus: Cavour, a diktátor
(A történelem mögül)
A Nyugat múlt számában azt írtam, hogy minden nagy parlamenti miniszter valójában diktátor s főpéldának, Mussolinival szemben, Cavourt említettem. Azóta Hatvany Lajos ideadta olvasnom Maurice Paléologuenak Cavourról írt szép és sokra rávilágító tanulmányát (melyet szívesen lefordítanék magyarra, ha találnék rá kiadót) – s ebben ezeket olvasom:
„…ő az, ki mindenbe lelket önt, ki mindenben elöljár, ki mindent elrendez.”
„Valójában: diktátor.”
„Ám az ő diktatúrájának az a különössége, szinte ellentmondása, hogy tisztára a meggyőzés módszereivel megy végbe, az alkotmányos biztosítékok feltétlen szemmeltartásával, a liberális elvek szoros követésével; nem él egyéb eszközzel, nem is kíván egyebet, mint a nyilvános tárgyalást a kamarák ellenőrzése alatt. Ha tehát diktatúra: nem autokratikus diktatúra, hanem parlamentáris.”
Így a nagy miniszter életírója.
S hozzáteszi a mondást, mellyel Cavour felelt a kíváncsiságra, hogy nem volna-e könnyebb dolga abszolút uralom alatt: „A legrosszabb törvényszoba is elébbvaló a legjobb előszobánál.”
