Gellért Oszkár: Hűtlenség
Gellért Oszkár: Hűtlenség
Emlékszem, egyszer az ágyad mellett ültem,
S arra gondoltam, nem halnál egyedül.
S arra gondoltam, nem halnál egyedül.
S az éjjel, álmomban, lábamból gyökér nőtt,
Karomból lombok, s zöldeltem, egyedül.
Karomból lombok, s zöldeltem, egyedül.
"Emlékszem, egyszer az ágyad mellett ültem,
S arra gondoltam, nem halnál egyedül -
S arra gondoltam, nem halnál egyedül -
S az éjjel, álmomban, párává oszoltam,
S szálltam, gomolyogtam föléd, egyedül."
S szálltam, gomolyogtam föléd, egyedül."
S mostan bűnbánóan villámodért esdek,
Amért ittmaradtam, ciprus, egyedül.
Amért ittmaradtam, ciprus, egyedül.
"S mostan bűnbánóan könnyeim sirom rád,
Amért messzeszálltam, felhő, egyedül."
Amért messzeszálltam, felhő, egyedül."
