Lukács László: Őszi vers tél utóján
Merre mennek most a madarak?
Keresik tán, ami elveszett?
Nem veszett el, ami elveszett.
Messzi voltál, s mégsem elveszett.
Mennyi év röppent el, mint a perc,
Mennyi óra, mennyi könnyű perc.
Megindul és elakad a szél.
Reggel olyan messzi volt: közel.
Este lett. És közel a közel.
Sohasem is voltam egyedül.
Valakinek szeme elkísért.
Zivatarokban is elkísért.
Merre mennek most a madarak?
Keresik tán, ami elveszett?
Nem veszett el, ami elveszett.