Lukács László: Őszi vers tél utóján
Lukács László: Őszi vers tél utóján
Ősz van most és szürke madarak.
Merre mennek most a madarak?
Keresik tán, ami elveszett?
Nem veszett el, ami elveszett.
Merre mennek most a madarak?
Keresik tán, ami elveszett?
Nem veszett el, ami elveszett.
Nem veszett el, ami elveszett!
Messzi voltál, s mégsem elveszett.
Mennyi év röppent el, mint a perc,
Mennyi óra, mennyi könnyű perc.
Messzi voltál, s mégsem elveszett.
Mennyi év röppent el, mint a perc,
Mennyi óra, mennyi könnyű perc.
Olyan messzi voltál, mint a szél,
Megindul és elakad a szél.
Reggel olyan messzi volt: közel.
Este lett. És közel a közel.
Megindul és elakad a szél.
Reggel olyan messzi volt: közel.
Este lett. És közel a közel.
Nem igaz, hogy voltam egyedül.
Sohasem is voltam egyedül.
Valakinek szeme elkísért.
Zivatarokban is elkísért.
Sohasem is voltam egyedül.
Valakinek szeme elkísért.
Zivatarokban is elkísért.
Ősz van most és szürke madarak.
Merre mennek most a madarak?
Keresik tán, ami elveszett?
Nem veszett el, ami elveszett.
Merre mennek most a madarak?
Keresik tán, ami elveszett?
Nem veszett el, ami elveszett.
