6.
6.
Az, hogy e „rettenetes gátszakadásnak” eleven példája állt Imruska előtt anyja történetében, sajátságosan elfogulttá tette őt anyjával szemközt, akivel nyaranta találkozott, Gádoroson, a nagyanyjánál. Imrus nem szeretett Gádorosra menni, ahová Nelli hazamenekült második házasságából és minél nagyobbra nőtt, annál kevésbé szeretett. Nelli már csak fekete ruhát hordott, hallgatagon járt-kelt a házban, vagy stoppolta a kisebbik fia harisnyáit, aki már szinte nagy fiú volt, iskolába készült; ugyanabban az évben születvén, mint a filoxéra. Imrus irigyelte ezt a kis filoxérát, aki vidáman s elfogulatlanul evett és csavargott, majd meg vehemens csóktámadásokkal rohant anyjának, mintha egészen más vér folyna benne, fürgébb és oldottabb, az apja vére. Imrus visszavonult, begubózott a kis könyvmoly és komoly tanuló pozíciójába, fölforgatta a padlást régi folyóiratokért, unatkozott, nem igen tudta megtalálni a kapcsot senkivel.
Mégis csak jobb volt Sóton. Api legalább szívesen beszélt vele okosabb dolgokról is, s Döme bácsi és Vidi dada előtt „a kis tudós” volt ő, itt egy világ forgott körülötte, s ő minduntalan megszokta a folytonos figyelmet, még az iskolában sem maradt el az, tanárok s a többi diákok részéről, s apja tekintélyes állásánál fogva a városban is sokan ismerték. Minden vadsága mellett a kis herceg volt itt, s magánya egy herceg körülzsongott magánya volt. Ezt a légkört vágyva nélkülözte, s még az iskolára is szinte vágyakozott, az új könyvekre, a barna padokra, a napokat lekötő fegyelemre, mely pedig, mikor benne élt, olyan nyűgösnek tűnt föl előtte, hogy nem tudta megérteni vágyakozását. Ez különben is annyira ellene volt a diákkonvenciónak, hogy igyekezett letagadni önmaga előtt. Nosztalgiáját inkább a Noémi felé való epedéssel indokolta, noha még a mitológia meztelen Psychéinek is több közük volt ehhez: mert Noémi arca végképp elmosódott a gádorosi hetek alatt. Epedés a távol kedves felé bizonnyal örök téma a költőknek: de ki halott már költőt, aki elérve az óhajtott közelbe, nem rohan a réglátott kedves színe elé, hanem elbújik, mint Imruska tette, könyveinek sánca mögött hetekig halogatva a szomszéd házban való vizitet?
