Fenyő László: Vers
te mogyorószagú gyermek
a fakadó szelíd kenyér csalán a te jóságodhoz
örülsz a falevélnek
játszol
s játékaidba elfér
Boldogság Szomorúság
violás gyönge nevetésed
s könnyeid csillagtábora
szolgálja homlokon –
kék suhanással nyitott rám párás szempárod
fecskék bujdostak benne s a boldogságnak íze: