Bányai Kornél: Őszi tűz
Bányai Kornél: Őszi tűz
Halált hozó ősz máglyái ragyognak hegyeken s a rónán.
Szellős szőlleinkben érett és ijesztő gyümölcsök zuhannak.
Tűz ünnepe! Mámoros szüret! Maradék aranya veri a napnak
végzetes vidékünk lángolását.
Szellős szőlleinkben érett és ijesztő gyümölcsök zuhannak.
Tűz ünnepe! Mámoros szüret! Maradék aranya veri a napnak
végzetes vidékünk lángolását.
Zrínyiként, biztos halála előtt, díszeibe öltözött az ősz táj:
tarlókon, arcokon őszi tűz eleven friss fényei nőnek.
Szépen meghalunk mindannyian! ez sír füstölgő mélyén a mezőknek
s lobog a tűzvészes beteg égről.
tarlókon, arcokon őszi tűz eleven friss fényei nőnek.
Szépen meghalunk mindannyian! ez sír füstölgő mélyén a mezőknek
s lobog a tűzvészes beteg égről.
Mindnyájan együtt, virággal a lepke és széllel a lombok,
elmúlunk mint a csillag: ég időtlen arcán nyári szeplő
S ahogy bor tüzébe tömörült a föld s szenes pincékbe az erdő –
csak változunk és helyet cserélünk.
elmúlunk mint a csillag: ég időtlen arcán nyári szeplő
S ahogy bor tüzébe tömörült a föld s szenes pincékbe az erdő –
csak változunk és helyet cserélünk.
Rettenve szórjuk magokba rejtett életünket s alvó ízeink
bocsátjuk mint tűzön piruló kenyér, máglyáin a halálnak.
Gyűjtött üszkeinkből forduló időknek új napjai szállnak
s jövendőt épít hős tékozlásunk.
bocsátjuk mint tűzön piruló kenyér, máglyáin a halálnak.
Gyűjtött üszkeinkből forduló időknek új napjai szállnak
s jövendőt épít hős tékozlásunk.
Életet mardosó lángok ünnepén, halálosan tomboló szüretben,
rám ejti perzselt, szikkadtan zörgő karjait a vén diófa
s hogy ő is új tavaszra vetkezik a rikító őszi tűzben: homlokom beszórja
illatosan lobbanó levéllel.
rám ejti perzselt, szikkadtan zörgő karjait a vén diófa
s hogy ő is új tavaszra vetkezik a rikító őszi tűzben: homlokom beszórja
illatosan lobbanó levéllel.
