ERDÉLYI JÓZSEF: AZ ISMERETLEN KATONA
ERDÉLYI JÓZSEF: AZ ISMERETLEN KATONA
Hegyen át, völgyön át, síkon át
hadrakeltek a vén katonák,
vállukon támadó fegyverek,
szívükön gyáva gond, nő, gyerek. –
Jaj be jó, ha bitang valaki,
senkije, semmije sincs neki;
kit se szán, mit se bán, nem remeg;
hol a sírja: ki sem kérdi meg!…
hadrakeltek a vén katonák,
vállukon támadó fegyverek,
szívükön gyáva gond, nő, gyerek. –
Jaj be jó, ha bitang valaki,
senkije, semmije sincs neki;
kit se szán, mit se bán, nem remeg;
hol a sírja: ki sem kérdi meg!…
Árkon át, bokron át, tüskön át
tűzbementek az uj katonák;
feleseltek a gépfegyverek,
ágyu szólt és dalolt egy gyerek. –
Jaj be jó, ha hites valaki
háza-földje van otthonn neki, –
én sehonnai fattyu vagyok
s szerelem hajnalán meghalok!…
tűzbementek az uj katonák;
feleseltek a gépfegyverek,
ágyu szólt és dalolt egy gyerek. –
Jaj be jó, ha hites valaki
háza-földje van otthonn neki, –
én sehonnai fattyu vagyok
s szerelem hajnalán meghalok!…
Heten át, havon át, éven át
verekedtek a jó katonák;
folyt a vér, hullt az érdem, a zsold,
de szivünkben a béke dalolt. –
Jaj be jó, ha megél valaki,
híre sincs, neve sincs bár neki;
de szivét győzelem, – győzelem:
koszoruzza szelíd szerelem!…
verekedtek a jó katonák;
folyt a vér, hullt az érdem, a zsold,
de szivünkben a béke dalolt. –
Jaj be jó, ha megél valaki,
híre sincs, neve sincs bár neki;
de szivét győzelem, – győzelem:
koszoruzza szelíd szerelem!…
