GELLÉRT OSZKÁR: ÓH NYUGTALAN ÁRAM, ÖRÖK
Mily mozdulatlan az ég.
Csak a szél száll szüntelen,
Nincs egyhelyütt soha.
A levált falevelet.
Szárnyán úsztatja tova
Ottfenn a tépett felhőt.
Bizonyosság a fej felett.
Mily közel így a sír.
Mily közel így az Isten.
Lélegzetvisszafojtva.
Magadba vagy kövülve
Mint eleven szobor.
És mindig a sóhajod az,
Ami kiszakít magadból
És erre-arra sodor.
Óh nyugtalan áram, örök!
És repül és repül a vágyad
S örvénylik bánatod.