Fenyő László:GERGELY SÁNDOR: JÁTSZIK AZ UCCA
Fenyő László:GERGELY SÁNDOR: JÁTSZIK AZ UCCA
A szocialista Gergely Sándor alapjában regényes lélek, aki a Jóság, Szépség, Boldogság, Megbocsátás, Szolidaritás ideálizált kékfényben jelentkező gyönyörű emberi gesztusait a költő alázatos lelkével szolgálja.
Látszatra “legtendenciózusabb” irásai, akár az “Őszi reggel Beóciában”, akár az “Ezerholdak partján” tipikus megnyilvánulásai annak a humanistaromantikus életlátásnak és értéstartalomnak, mely a mult század végén, főkép a lírában, Európaszerte iskolát csinált.
Az “Őszi reggel Beóciában” kegyetlen állóképe a beásott emberfejek rajvonalával, melyeket előbb a havazás hull be, aztán a lópaták döngölnek laposra: sokkal inkább világos pasztellszíneivel, meleg lírizmusával, mint agitátori erejével megkapó írás. Az “Ezerholdak partján”-ban az “új ember” portréjához szolgáltat egy kissé doktrinérszagú vonást: az urasági földeken rozslopáson éri tetten a lányt az új ember; nem vesz rajta szerelmi vámot, mint a tiszttartó úr segédei szokták, de szíves beszéddel, pénzzel, cigarettával tartja és a lopást is elnézi. “Valaki pénzt adott és nem akart semmit. Ilyen világ!”
A többi tárca az író társadalomszemléletének még kevesebb nyomát mutatja; önönszigorú elméletének nézőpontjában, mely élesen kettéválasztja az önmagáért való és az eszmei cél szolgálatába állított művészetet: ez irások nagyrésze kimondottan önmagáért valónak tekinthető.
A “Férfiak” például a férfiönzés rajza, A “Vakok”-ban a két vakfiút csak addig érdekli a kastélyból kihangzó zongoraszó, amíg ki nem tudódik; hogy a zongorázó lány is vak.
Gergelynek van elbeszélő-svádája, mégis inkább a részletekben excellál. Stílusa az expresszionizmus tömörítő törekvésein átment naturálista-stílus, mely velőtrázó effektusok mellett sokszor hideg dagályba fullad.
Nem ismerek fiatal írót, akiben komoly kvalitások ilyen durván keverődnének a legkönnyelműbb dilettantizmussal. Mindenütt egy-egy folt, hanyagság vagy felemás megoldás, a lendülés megtörési pontjait szinte fizikailag ki lehet tapintani, az anyag gyakran elhatalmasodik formálóján és az önkritika rendező ökonomiáját figyelmen kívül hagyva, a “sokat markol, keveset fog” banális igazmondása érvényesűl.
Legfolytonosabb, legzavartalanabb írásai a “Parasztok”, “A jelző” és a gyereknovellák elseje.
A “Parasztok”-at az élmény ereje, az érzés vehemenciája segíti át a stereotip stílus-zökkenőkön egytömbű, lendületes írássá. Érezni, hogy a Germinált olvasó parasztok az “aranyos, magyar őszben” az író legbensőbb kapcsolatait érintik és el kell hinni a velükérzés pasztózus vallomását: “…életem legnagyobb örömét adjátok meg nekem…”
“A jelző”-ben a kis csőszök emberré érkezésén keresztül az idealizmus és matérializmus örök harcának állit közvetlen emléket.
Gergely Sándor negyedik könyve után még mindég csak érdekes kezdő, akinek majdan teljesértékű munkáját érdeklődéssel kell várnunk.
