TÓTH ÁRPÁD: EGY PISZTOLY CSATTANT EL
TÓTH ÁRPÁD: EGY PISZTOLY CSATTANT EL
Egy pisztoly csattant el. Vagy idebent
A szívem ugrott egyet? Furcsa csend.
A szívem ugrott egyet? Furcsa csend.
Egy vad fény lobbant el. Vagy csak az élet
Ájúlt tova? Milyen furcsa sötét lett.
Ájúlt tova? Milyen furcsa sötét lett.
Ennyi az egész? S ha ennyi, mi hát?
Alig volt, – érzed, – s alig lesz tovább.
Alig volt, – érzed, – s alig lesz tovább.
Két érthetetlen közt a józan csendben
Ülsz, mint egy üres és hideg teremben.
Ülsz, mint egy üres és hideg teremben.
Káosz volt s káosz lesz, bús, kósza, vad, –
Nem lenne jobb, ha megölnéd magad?
Nem lenne jobb, ha megölnéd magad?
Ó élet édes tánca, illanása, –
Egy vad fény lobja. Egy pisztoly csattanása.
Egy vad fény lobja. Egy pisztoly csattanása.
