TAMÁS SÁRI: A FÖLD HIDEG KERESZTJÉN

Igy jó –
           kitárt karral feküdni a jéghideg kövön,
           mint Ő, a fejem ugy hajtom félre,
           Kinek nevét néha magadramajmolod:
           tán, mert oly fél vagy az emberek között
           s Ő volt a világ legpompásabb Egéssze.

Igy jó –
           – dermedten nézni a keresztről:
           bikfic szüzek csókjáért hogy verekszel,
           sótlan kis testük hogy karolod át
           s fiatal csókod hogy pompáztatja fel utólszor
           vén szeretőid evedt biborát.

Igy jó –
           feküdni a jéghideg kövön –
           s, mert olyan sokkal több vagyok nálad:
           isteni fölény! nem szolgasziv-öröm,
           hogy pornak csuszom a talpad alá
           s magával visz s lábad.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem