TAMÁS SÁRI: BÁLVÁNYIMÁDÓ KEZEIM
hadd becézze most a szivedet,
ahogy régesrég megkapaszkodott a Világban
egy csillagos arc alatt
s két fehér forrás felett.
mégis a bálványoknak volt eretnek,
a térdeim inogtak, hajoltak, rángtak,
mégis a legtöbbet térdepeltek.
a szemeim a csillagjaid járását lesték –
csak a kezeimnek bocsásd meg
édes bálványok szerelmes, síma testét.