TAMÁS SÁRI: MÖGÖTTED ÉS ELŐTTED A VÉGTELENNEL
mögötted és előtted a Végtelennel,
édes, szép Lélek –
elfogtál, mint egy friss, tavaszi legyet,
mert zümmögött bennem az élet.
s egy mámoros madár álmodott a kezedben –
belésimúlt két cifra, ifjú szárnyam,
és én se hittem,
hogy két óperenciás év üveghegyén keresztűl
a tenyered melegét visszakívánjam.