I.
I.
Fekete álmokból menekülök hozzád
Hangod végigcsorog testemen, üdítő forrás
És tiszta fejjel nézek a napba.
Két karod diadalív, magasra emeli szívemet
És büszkén vonulok a tiszta városba
Hol kedves emberek laknak, szelídek, szépek
És puha kenyérből vannak a házak
És virágokkal szórva az utcák
És langyos tej ömlik a napból
És a toronyból mélyen zendül a szíved
És lépkedek halkan, boldogan két karod templomos íve alatt
Hova hívnak a harangok, hűs boltozatok alá
És a szines ablakok mögül gyermekjátékot szór rám a szemed
És széttárt karokkal, sugaras fejjel
Hallgatom áldott ámulatban a zúgó zsolozsmát:
Hogy megbocsájttattak az én vétkeim, mert
Te megbocsájtottál az ellened vétőknek.
Hangod végigcsorog testemen, üdítő forrás
És tiszta fejjel nézek a napba.
Két karod diadalív, magasra emeli szívemet
És büszkén vonulok a tiszta városba
Hol kedves emberek laknak, szelídek, szépek
És puha kenyérből vannak a házak
És virágokkal szórva az utcák
És langyos tej ömlik a napból
És a toronyból mélyen zendül a szíved
És lépkedek halkan, boldogan két karod templomos íve alatt
Hova hívnak a harangok, hűs boltozatok alá
És a szines ablakok mögül gyermekjátékot szór rám a szemed
És széttárt karokkal, sugaras fejjel
Hallgatom áldott ámulatban a zúgó zsolozsmát:
Hogy megbocsájttattak az én vétkeim, mert
Te megbocsájtottál az ellened vétőknek.
