BÁNYAI KORNÉL: TŰZESŐBEN FAOMSZK ALATT
habokba csattan.
Faomszk alatt a partokon cserép szeny dudva rongyok
halvány leányok omlanak
romboló tüzes zivatarban.
Tüzekbe rontva
napig nyújtózom s élettel tömve zuhanok
Irtisz ágyába ragyogó
csipkéket verdeső habokba.
Bimbók hasadnak.
Ajkak súrlódnak tikkadt ajkakon csókoktól rendülő
testünk lobogva tükrözi
teremtő dúlását a napnak.
Csókok parancsa
dobálja napba süppedt sírjainkat gátakat söpör
s őserdők kelyheit tűzi
minden mosolygó gyermekarcra.
Faomszk tövében
verjétek szítsátok életem hadd égjek hamuvá
köddé enyészve boldogan
szép kedvesem izzó ölében.