FENYŐ LÁSZLÓ: ÖREGÚR
FENYŐ LÁSZLÓ: ÖREGÚR
Mosolyodban jégmezők csendje dereng,
messzenéző szemedből lopódzva
alkonyati suhanással bucsúzik a láng,
lépésed olyan megilletődött
mintha mindig templomok, temetőkert,
halk ünnepélyek közt járnál.
messzenéző szemedből lopódzva
alkonyati suhanással bucsúzik a láng,
lépésed olyan megilletődött
mintha mindig templomok, temetőkert,
halk ünnepélyek közt járnál.
A kaland elmúlt a szádról,
a sóhajtás pilléje se repked,
esti alakodhoz egyre több árnyék szegődik –
a madarak elmenekülnek
válladról melegebb vidékre.
a sóhajtás pilléje se repked,
esti alakodhoz egyre több árnyék szegődik –
a madarak elmenekülnek
válladról melegebb vidékre.
Vajjon megbocsájtod-e a szabados suhancnak
hogy nevetést ejt durva szájjal,
megbocsájtod-e az éjszakázó
uccákon a lámpák hangos versenyét
s hogy lélekzeni mer vázádban a virág –:
míg gyászbamárott homlokod körül
az utolsó szárnycsapás
ónos lehellete setteng…
hogy nevetést ejt durva szájjal,
megbocsájtod-e az éjszakázó
uccákon a lámpák hangos versenyét
s hogy lélekzeni mer vázádban a virág –:
míg gyászbamárott homlokod körül
az utolsó szárnycsapás
ónos lehellete setteng…
