GELLÉRT OSZKÁR: UJ KÖNYV ELÉ
GELLÉRT OSZKÁR: UJ KÖNYV ELÉ
Én régi könyveim, mért mondtok mást nekem ma,
Mint tegnap, tegnapelőtt.
Ma más a szemetek tekintete,
Ma más a taglejtéstek is,
Még a lélegzetvételetek is más.
Aki akkor tömzsi volt közületek,
Ma nyulánk,
Kacér akkor, ma zárkozott,
Olvadó akkor, ma dacos.
Belőlem szakadtatok s most külön éltek,
Független tőlem, háládatlanul.
Összesúgtok a hátam mögött,
Rossz gyerekek ti, engedetlenek.
Én nemzettelek s most ellenem fordultok!
Mint tegnap, tegnapelőtt.
Ma más a szemetek tekintete,
Ma más a taglejtéstek is,
Még a lélegzetvételetek is más.
Aki akkor tömzsi volt közületek,
Ma nyulánk,
Kacér akkor, ma zárkozott,
Olvadó akkor, ma dacos.
Belőlem szakadtatok s most külön éltek,
Független tőlem, háládatlanul.
Összesúgtok a hátam mögött,
Rossz gyerekek ti, engedetlenek.
Én nemzettelek s most ellenem fordultok!
De azért majd körülálljátok a bölcsőt,
Ugy-e hogy örülni fogtok
Az uj testvérek?
Ugy-e hogy örülni fogtok
Az uj testvérek?
