II.
II.
Annyi szenvedés után
íme, mégis megvilágosodott a zárkám
a fájdalom sötét falain
ablakot vágott magának
az öröm
Megszülettek lelkemben a dalok
az elhagyottságról
és most újból látom a napot,
az eget is látom,
látom a mezőket is
s a szélben himbálódzó kalászok ritmusára
felszabadultan
énekelem őket
s vigasztalódom rajtuk,
mint ahogy az elhagyott szerető
aki a terhesség nehéz napjai alatt folyton hűtlen kedvese után sírt
vigasztalódik
a gyermekén
s elfelejti érte
a múltat.
íme, mégis megvilágosodott a zárkám
a fájdalom sötét falain
ablakot vágott magának
az öröm
Megszülettek lelkemben a dalok
az elhagyottságról
és most újból látom a napot,
az eget is látom,
látom a mezőket is
s a szélben himbálódzó kalászok ritmusára
felszabadultan
énekelem őket
s vigasztalódom rajtuk,
mint ahogy az elhagyott szerető
aki a terhesség nehéz napjai alatt folyton hűtlen kedvese után sírt
vigasztalódik
a gyermekén
s elfelejti érte
a múltat.
