V.
V.
És ahogyan vallásához, úgy ragaszkodott hazájához is. Esztendők előtt, amikor valóban beigazolódott Heine mondása, amely szerint zsidónak lenni nemcsak vallás dolga, de pech is, átkelt a tengeren Keszler Zsigmond, sokszoros amerikai milliomos, hogy házába vigye különben is megöregedett testvérbátyját. Keszler József hajthatatlanul ittmaradt, lemondván egy dollárkirály palotájának minden kényelméről és nagyot nevetett, amikor öccse százmilliót ígért az Otthonban annak, aki rá tudja beszélni fivérét az amerikai vándorútra.
– No, fiúk – élcelődött Keszler József –, jó üzlet, az a kérdés: ki felezi meg velem ezt az összeget?
És ittmaradt. Annyira ittmaradt, hogy porladó teste immáron része a magyar földnek, úgy, ahogyan része lőn életmunkája a magyar szellemnek.
