Hevesy Iván: ŐNAGYSÁGA NEM AKAR GYEREKET!
Hevesy Iván: ŐNAGYSÁGA NEM AKAR GYEREKET!
Clement Vautel regényének filmváltozatában Korda Sándor új jelét adta fejlődésképességének. Amit Korda végzett, nem újszerű és nem úttörő jelentőségű munka, de sikeres összefoglalása a modern rendezés eredményeinek.
Rendezői metódusának alapja a német stílus, annak nehézkessége nélkül, de annak alaposságával. Ez a szellem mutatkozik a szcenáriumkönyvben is, amelyet Balázs Béla írt: mindent kellően és teljesen megmotiválni és minden motívum között megteremteni az erős kapcsolatot. Mindig a jellemzőt választani a látványos helyett, ez is egy szimpatikus tulajdonsága a német filmnek és ezt a szimpatikus tulajdonságot a szcenáriumíró és a rendező egyforma igyekezettel juttatták érvényre.
Részekből rakni össze az egészet, teremteni meg a döntő szituációkat, készíteni elő egyik jelenetet a másikkal, egyik egészt a résszel, halmozni a képszerű és drámai meglepetéseket: ez a film főszempontja és ennek teljes mértékű megvalósítása a film főérdeme.
Két ponton érvényesül legjobban és legszellemesebben ez a módszer: a bevezető jelenetekben, amelyek parallel szimultanizmussal rakosgatják össze a két főszereplő karakterét és abban a mulatságos, kitünő lélekrajzzal megkomponált jelenetben, amikor a férfi az uccai randevún várakozik.
A film technikai kivitele a legtökéletesebb szinvonalon áll. Karl Freund-nak az európai Fox-filmek vezetőjének érdeme ez.
A főszerepeket Harry Liedtke, a népszerű német vígjátéki szinész és Korda Mária alakították. Korda Mária, aki a Rabszolgakirálynő és más drámai filmek szerepeiben nagyon gyengének mutatkozott, ebben a könnyed fajsúlyú témában jól megállta a helyét. Az itt-ott felbukkanó erősebb drámai akcentusú részekben azonban most is színtelen és patronszerű maradt.
A film képanyagát szerencsésen egészítették ki Szántó Armand ötletes és tökéletes stílussal simuló felírásai.
