MOLLINÁRY GIZELLA: TÜRELMETLEN FOHÁSZ
hogy a jegenyékkel szegett
termő táblák mellett
az őszi estét párducos könnyedséggel járjam
s csak külön életét élő vállam
legyen mihaszna bizsergésekkel telve
minden megtérő este.
… Ez sem mehet így tovább.
akinek kacéran kúszik kezén a lenfonál
s a rárótt munka is csak felelőtlen babráló játék
s Magad is tünődve vársz még
mihez is kezdj velem:
azért én vagyok!
mint juhásznésan kötött kendőben lennének a Máriák
huncutkás apró nevetésü
szapora léptü, keménykötésü
kötekedő nehéz-borivók formás ivadéka
s Magadra kell, hogy vess és úgy bánjad
ha nem élethossziglan dajkaságra szántad
ezt a fajtát.
hogy a jegenyékkel szegett termő táblák felett
az őszi estét tovább is párducos könnyedséggel járjam
és ne várjam
elnehezülve
bárány türelembe
el-elbotolva,
fölfelé nézve
… a gyereket! – Uram.