ERDÉLYI JÓZSEF: BÁNATOM APJA
holmi hitvány falevelet
s telesirta szülőtanyámat,
s gyermeki szívemet.
nyitta gyepes fülét a föld
s benn a bánat fekete bokra,
fekete fája nőtt.
a földre. Hold, csillag, tejút, –
mécs, lámpa mint e fa, bokor fény
sugárvirága gyult.
béreslegény volt; gyermek én. –
Bánatom apja! Fia is már
elég öreg legény.
szakgatja-tépi szívemet;
nyelvére veszi; fujja mint egy
fájó falevelet.