SZÁSZ ZOLTÁN: A HÁBORÚ UTÁNI IRODALOM SZELLEME
SZÁSZ ZOLTÁN: A HÁBORÚ UTÁNI IRODALOM SZELLEME
Idestova tíz éve, hogy a világháború befejeződött s megkezdődött az a korszak, melyet háborúutáninak neveztek el. S bár kezdetben úgy az elnevezéseket osztogató irányító szellemek, mint az állapotokat elszenvedő átlagemberek azt remélték, hogy ez a háborúutániság rövid nehány éves időszak lesz, a viszonyok úgy fejlődtek, hogy immár majdnem tíz éve tart. S ami szintén hozzájárult a helyzet e váratlan alakulásához: az az aggodalom is itt-ott fel-felborong, hogy ez a háborúutániság nem egy véglegesnek nevezhető európai konszolidáció nyugodtabb vizeibe fog torkollani, hanem egészen észrevétlenül a háborúelőttiség szintén nem túlságosan varázsos jellegét fogja magára ölteni. Persze ezt a nevet majd csak később kaphatja meg, de hogy elnyerje, azt temérdek hatalmi góca és erőmezője az európai civilizációnak nyilván szeretné.
Talán ez is ösztönöz arra, hogy a háborúutáni szellemi zavarnak és összevisszaságnak, most, amikor a lehiggadás, ha talán csalóka jelei mégis jelentkeznek, nehány felfedezhető irányító elvét, küzködő tendenciáját és jellemző vonását keressem. Mert bármilyen khaotikusnak tüntek is fel ezek az évek, mégse lehetetlen szellemi tér- vagy legalább is tájképüket nagy vonásaiban felvázolni. A khaosz gyakran csak olyan fokú mozgó bonyolultság, melyet különösen nehéz áttekinteni. Olyan formulázásokra persze, melyek a végérvényesség igényével lépnek fel, nem törekszem s a részletekbe menő, kimerítő jellemzésnek még vágya sincsen bennem. Madártávlatból felvett tájkép ez, melyet a tájnak még mindig tartó ingása s a fölötte húzódó felhők természetesen itt-ott elmosódottá és hézagossá tesznek.
Támadt-e egészen új szellemiség a háború után?
Szellemtörténeti korszakfordulók
Helyzetkép a háborúutáni szellemi életről
Iskolák és jelszavak
Meghalt-e a l’art pour l’art?
Pszihológizmus, analizis és szintézis
A háborúutáni emberiség két nagy élménye
Az időérzés túlsúlya és a formaellenesség
Az intuició és intellektuálizmus egyensúlya
Végezetül – döntő az egyéniség!
